Már évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy hiánya negatívan befolyásolja több immunsejt működését, és fokozhatja a gyulladásos folyamatokat. Ilyenkor nem csak egyes immunsejtek nem működnek megfelelően, hanem azok aránya és ezáltal az immunrendszer egyensúlya is felborul. Ennek következtében a szervezet kevésbé tudja kontrollálni a gyulladásos folyamatokat, egyre inkább elveszíti az irányítást, ez a káosz pedig nagyon kedvez a fertőzések kialakulásának.
A cinkhiánytól szenvedő személyek jóval gyakrabban kapnak el különféle fertőzéseket, amelyeknek ilyen esetben a lefolyásuk is súlyosabb. Azok a gyerekek például, akiknek nem megfelelő a cinkellátottságuk, közel kétszer gyakrabban kapnak hasmenést és 3,5x annyiszor szenvednek alsó légúti megbetegedéstől. Egyéb kutatásokban szegénységben élő, tápanyaghiányosan étkező gyerekeket vizsgáltak, ahol szintén azt tapasztalták, hogy cinkkiegészítés hatására az immunitásuk és a növekedésük is jelentősen fejlődött.
A cink pótlása étrendkiegészítők formájában vegyes, de inkább pozitív eredményekhez vezetett, ami azt igazolja, hogy ha valakinek már jó a cinkellátottsága, akkor kevésbé fontos a fertőzések alatt külön szednie. Megfázás esetén hasznos lehet pár napig, de 100 mg-nál többet ekkor sem érdemes pótolni, mert ennél magasabb dózisban már nem jár további előnnyel. Ilyen nagy mennyiségben viszont problémát is okozhat, például rézhiányt idézhet elő.
Ami biztos, hogy a cink - hasonlóan a magasabb dózisú C-vitaminhoz - akár több nappal is lerövidítheti a megfázások időtartamát, ha szájban oldódó formában alkalmazzák. Ezek azután váltak népszerűvé, hogy egy kutató kislánya pár órán belül meggyógyult, miután ahelyett, hogy lenyelte volna a cinkkapszulát, hagyta, hogy az a szájában feloldódjon.
A cinkpótlás vegyes eredményei azzal is magyarázhatóak, hogy a különböző kutatások más dózisban és eltérő formában alkalmazták, és a készítmények különböző segédanyagokat is tartalmaztak, amik gátolhatták, hogy a cink kifejtse hatását. Nézzük, hogy pontosan hogyan tesztelték a cinket, és az milyen eredményekhez vezetett!
A cink hatása a megfázásra
A cinkpótlás hatásait megfázás esetén több randomizált vizsgálatban is tesztelték, amiknek összesített eredményeiből több metaanalízis is született. Az elsőt 2012-ben publikálták, ami 17 randomizált vizsgálatot foglalt magába, összesen több mint 2000 résztvevővel. A cinkpótlás jelentősen megrövidítette a megfázások időtartamát, felnőttek esetén átlagosan két és fél nappal, míg gyerekeknél jóval kevésbé. A kiegészítés nagyon változó eredményekhez vezetett a különböző vizsgálatokban és az egyes személyeknél, amiből arra következtethetünk, hogy a kezdeti cinkellátottság nagyban befolyásolta a terápia hatékonyságát. A különböző cink formák közül a cink-acetát volt a legjobb, bár nem találtak közöttük jelentős különbséget. Az enyhe hányinger és a kellemetlen szájíz gyakori mellékhatásként jelentkezett.
2017-ben egy másik metaanalízis szintén hasonló megállapításokra jutott. Itt 7 olyan vizsgálatot választottak, amik 75 mg feletti dózisban használtak cinkpótlást, cink-acetát vagy -glükonát formájában. Ezek átlagosan 33%-kal csökkentették a megfázások időtartamát, de a cink-acetátot tartalmazó kiegészítés hatékonyabb volt, 40%-os csökkenést eredményezve. A metaanalízis másik fontos megállapítása, hogy a 100 mg-nál nagyobb dózisok szinte semennyivel nem hatásosabbak, mint a 75-100 mg közötti pótlás, így, ha valaki a megfázását cinkpótlással szeretné csökkenteni, akkor nem érdemes ezt a mennyiséget túllépnie. Ha a megfázásból való gyógyulás a cél, érdemes a C-vitamin-bevitelt is növelni, ami szintén lerövidíti a betegség időtartamát.
Összefoglaló
A cinknek rendkívül fontos szerepe van az immunitásban, a cinkhiány megelőzéséhez pedig érdemes naponta legalább 15 mg-ot fogyasztani. Megfázás vagy egyéb fertőzések ideje alatt hatékony lehet további 75-100 mg kiegészítése szájban oldódó cink-acetát formában. Fontos, hogy ilyen mennyiségű cinkfogyasztás hosszútávon már nem biztonságos, rézhiányt és egyéb súlyos problémákat okozhat, így csak pár napig alkalmazzuk.
